Program

  1. Meghívó
  2. Üdvözlés: Szentgyörgyi János, sajtószóvivő
  3. Köszöntő: Dr. Lampé Zsolt, ügyvezető
  4. Emlékezés Kenézy Gyula professzorra: Prof. Dr. Lampé László, egyetemi tanár
  5. Dr. Kenézy Gyula érdemei Debrecen város építészeti örökségében: Kováts Ákos, városi főépítész
  6. Dr. Kenézy Gyula történeti környezete: Erdeiné Törőcsik Katalin, könyvtárvezető

Meghívó

Fotó

vissza a programhoz

Üdvözlés: Szentgyörgyi János, sajtószóvivő

Fotó
Szentgyörgyi János

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm a kedves megjelenteket.

Mint tudjuk Kenézy professzor 80 évvel ezelőtt halt meg.

Szeretném megköszönni a hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeum dolgozóinak, hogy rendelkezésünkre bocsátották a teljes Kenézy hagyatékot, amelyet most itt a tárlókban tekinthetnek meg. Rendkívül értékes anyagról van szó.

Ugyanitt tekinthető meg a Kórházunk Könyvtárának gyűjteménye is, ami nemcsak Kenézy emléktárgyakat, hanem Kenézy korabeli, ill. korábbi és későbbi orvosi eszközöket, könyveket, értékes dokumentumokat is tartalmaz. Köszönet illeti az adományozókat.

Engedjék meg, hogy megköszönjem mindenkinek, aki segített abban és dolgozott azért, hogy létrejöjjön ez a mai emléknap.

Szeretném ezek után felkérni dr. Lampé Zsoltot a Kenézy Kórház Nonprofit Kft Ügyvezetőjét, hogy a Kenézy emléknapot nyissa meg.

vissza a programhoz

Köszöntő: Dr. Lampé Zsolt, ügyvezető

Fotó
Dr. Lampé Zsolt, ügyvezető

Nagyon-nagyon sok szeretettel és örömmel köszöntök mindenkit, aki megtisztelt bennünket és velünk együtt emlékezik Kenézy professzor úr halálának 80. évfordulójára.

Egy nagyon régi adósság ez, hiszen 24 évvel ezelőtt vette fel Kórházuk Kenézy Gyula nevét. Azóta egyszer-egyszer volt megemlékezés, de mostantól egy olyan hagyományteremtő alkalmat szeretnénk kitalálni, amikor megemlékezünk Professzor úrról és kisebb célkitűzéseket teszünk a szülészet-nőgyógyászattal kapcsolatban, mint ahogy ezt tettük most is

Sikerült a szülészeti osztályt egy kicsit - a szűkös lehetőségek mellett - komfortosítani, szebbé tenni, s reméljük, hogy ez a pici babák, ill. a szülőnők számára nagyon szép infrastruktúrát eredményezett.

Szeretnék köszönetet mondani a szervezőknek és mindenkinek, aki tett valamit ennek a napnak a sikeréért. Külön megemlíteném Szentgyörgyi Jánosnak a nevét, aki azt mondta, hogy nem tehetjük meg, hogy évek telnek el úgy, hogy semmiféle megemlékezés nincs. Most ez a kerek évforduló alkalmas arra, hogy hagyományt teremtsünk.

Külön köszöntöm az előadókat, akik egy kicsit megdöbbentettek milyen szerteágazó érdeklődési köröket találtak Kenézy Gyula életében, akár építészetben, zenében és sok egyéb területen a szülészet-nőgyógyászaton kívül.

Azt gondolom, hogy mindenféleképpen kell egy köszönő mondatot mondani a szülészet, nőgyógyászat dolgozóinak, akik Kenézy professzor emlékéhez méltó módon végzik munkájukat.

Mindenkinek méltó megemlékezést kívánok a mai napra Professzor úrról.

Fotó

vissza a programhoz

Emlékezés Kenézy Gyula professzorra: Prof. Dr. Lampé László, egyetemi tanár

Fotó
Kenézy Gyula

Kenézy Gyula Hajdúszoboszlón született 1860. január 4-én. Édesapja Kenéz János (hogyan és mikor került az „y” a név végére, nem tudjuk) szabó mester, édesanyja Debreceni Zsuzsanna szülésznő volt. Iskoláit Hajdúszoboszlón, Késmárkon és Debrecenben végezte.
Orvosegyetemi tanulmányait Budapesten folytatta. Előbb Michalkovich professzor anatómiai intézetében dolgozott, utána felvételt nyert az I. sz. Szülészeti Klinikára. Kézmárszky professzor, a klinika igazgatója hamar felismerte a fiatal orvos tehetségét és szép karrierrel biztatta. Kenézy azonban úgy gondolta, hogy nagyobb szükség van a Hajdúságban az orvosi munkájára és szervezői képességére. Visszatért, Debrecenben telepedett le és minden igyekezetével, személyi kapcsolatait is igénybe véve az orvosi és szociális ellátás fejlesztésén munkálkodott.

Fotó
Bábaképezde

Volt körzeti orvos, kerületi főorvos, városi tisztifőorvos, a Debreceni Közkórház főorvosa és igazgatója, a Bábaképezde igazgatója. Már ezekben a tisztségekben kiemelkedő eredményeket sikerült elérnie. Felépíttette az akkori idők egyik legkorszerűbb Bábaképző Intézetét, benne a város „központi laboratóriumával”, megvalósította a csecsemő-védőnőképzést az országban elsőként, és létrehozta a súlyos igényeket kielégítő ún. szegényházat.

Már ezekben az években nagy tekintélynek örvendett. A Debreceni Képes Kalendárium 1912-ben a következő szavakkal köszöntötte Kenézy főorvost: „Városunk közönsége tisztelettel veszi körül Kenézy Gyula nemes egyéniségét, és benne városunk egyik legértékesebb munkaerejét becsüli. Legyen élete továbbá is áldásos, és hasznos és érje meg eszméinek győzelmét minden vonalon.”
További tevékenységével elsősorban az Egyetem és ezen belül az Orvoskar megvalósításáért küzdött és harcolt.
Hogy milyen nagy tekintélye volt az egyetem megszervezésében, jól bizonyítja Kettesy Aladár szemészprofesszor egyik nekem írott levele, amelyben a következőt írja: „...ő olyan hatalom volt Debrecenben, akinek tudta nélkül egy hajdu kabátjának a gombját se lehetett felvarrni”.
Ő volt az egyetem első rendkívüli tanára (1908), az Egyetemi Állandó Bizottság elnöke (1908), a Debreceni Tudományegyetem első nyilvános rendes tanára (1914), az Egyetem dékánja (1918 - 1919), prodékánja (1919 - 1920), a Debreceni Egyetem rektora (1920 – 1921), prorektora (1921 – 1922), a Szülészeti Klinika első igazgató professzora (1916-tól, kezdetben még a Bábaképző Intézet épületében), az Egyetem díszdoktora (1924). Feladata volt a Szülészeti Klinika szakmai tervezése, felszerelése, a munka beindítása (1927. szeptember).

Fotó
Nőgyógyászat dióhéjban

Őszinte csodálattal tölt el bennünket, hogy mindezen munkái mellett szakkönyveket is írt „Háború és sebgyógyítás” „Betegápolás”, „Nőgyógyászat dióhéjban” címmel.

Arról is meg kell emlékezni, hogy igazi polihisztor volt. Kitűnő minőségű hegedűket készített, ismerte a könyvkötészetet, a meghibásodott zongorát szétszedte, majd felújítva ismét használhatóvá tette, de távcsövet, villamos gépeket, sőt rádiót is konstruált. Hozzáértő véleményt fogalmazott meg a tiszai hajózás fejlesztéséről, a hajóépítés számos kérdéséről. Elismert szakértője volt a jogászatnak és szaktekintélynek fogadták el a növénytan és az állattan több kérdésében. Korabeli leírásokból tudjuk, hogy a klinika számára első alkalommal úgy vásárolt röntgen készüléket, hogy előtte külföldön, gondosan tanulmányozta a gép működését. Arról is van feljegyzés, hogy a Bábaképző Intézet meghibásodott áramfejlesztő telepét saját kezűleg javította meg, miután a „szakemberek” nem találták meg a hibát és a megoldást. Örömet talált a fotografálásban és jól ismerte a színes fényképezés technikáját, alkalmazását. Szerette az irodalmat és a képzőművészetet. Vendégszeretettel tüntette ki a Debrecenben megforduló művészeket és házában rendszeres volt a művészek találkozója a város és az egyetem prominens személyiségeivel.

A képviselőház Közoktatási Bizottsága már 1883-ban elhatározta, hogy az akkori meglévő két egyetem (Budapest, Kolozsvár) mellett egy harmadik és egy negyedik egyetemet létesít. 1912-ben törvénytervezet született arról, hogy a harmadik egyetemet Debrecenben építik meg, de orvosi fakultás nélkül.
Kenézy azonban meggyőzte Debrecen akkori vezetőit az orvosi fakultás szükségességéről és a város, jelentős áldozatokat vállalt az orvoskar érdekében:
Felajánlott 112 hold földet a Nagyerdő területéből, továbbá a Bábaképezde és a Kórház épületeit, klinikai osztályonként 5000 aranykoronát, továbbá 12 intézet, egy központi épület és a kazánház felépítését.
Ezek ismeretében jogosnak tartjuk Kenézy indulatos levelét a minisztériumhoz:
„Az egyezség szerint Debrecen nem megkapta, hanem megvette az egyetemet.”
1908-ban Állandó Egyetemi Bizottságot hoztak létre Kenézy Gyula elnökletével.
A minisztérium és az országgyűlés látva Debrecen város páratlan áldozatkészségét és a vezetők kitartó utánajárását, 1912. július 7-én végleges törvénytervezetet fogadott el az egyetem létesítéséről. A tervezet egy bekezdése csalódást okozott, miszerint az orvoskar „fokozatos fejlesztés elve alapján” állítandó fel. A törvény Ferenc József császár aláírásával 1912. július 11-én jelent meg.
A tervezési munka Korb Flóris építészmérnök irányításával 1912 végén kezdődött. Kenézyt 1914-ben kinevezték a négyfakultásos Debreceni Tudományegyetem első nyilvános rendes tanárává, és később az ő javaslatára nevezték ki az orvoskar első professzorait.
Egy évvel később a minisztérium Kenézyt az építkezés miniszteri biztosává nevezte ki, igen nagy hatáskörrel. Megbízták az orvoskari telep tervezési, építési munkáinak felügyeletével, irányításával. Idézet a távlati terveit világosan megfogalmazó egyik írásából:
„Megállapodtunk, hogy az összes intézeteket rövid időn belül egységes terv szerint felépítjük. Mind a négy kart egy telepen helyezzük el. Így a másik három kar hallgatói is állandóan érintkezve az orvosi meg a természettudományi karok tanulóival, megismerik a most uralkodó természettudományos alapon álló világbölcseletet is. Megvalósítani kívánjuk, hogy a tanár minél intenzívebben érintkezzék a hallgatókkal meg természetesen a segédtanító személyzettel is. Hogy ez lehető legyen, a tanárok lakásait is az egyetem telepén kívánjuk elhelyezni. Önként érthető, hogy az egyetemi telepen létesíteni kívánunk minden olyan intézményt, amely a hallgatók testi és szellemi nevelését szolgálja. Ezért építünk sporttelepet is. Ilyenformán a Nagyerdőre egy ki eszményi várost tervezünk”.
Az orvosi fakultás megalakulásakor (1918. október 19.) jegyzőkönyvben örökítették meg a következő véleményt: „A debreceni egyetem orvosi karának mai megalakulása legfőbbképpen Kenézy Gyula őméltósága fáradhatatlan munkásságának köszönhető, mely lehetővé tette, hogy minden nehézség dacára a háború közepette is megvalósuljon a magyar kultúrának ez a vívmánya”.
A felvételi épület 1918 nyarán elkészült, a központi gépház, a mosóház, a konyha és több klinika épülete is tető alatt volt, de a háborút követő súlyos gazdasági helyzetben a munkálatok a tervezettnél lassabban haladtak. A folyamatosan elkészült épületekbe 1923 – 1927 között költöztek be a klinikák és az elméleti intézetek.
A hivatalos szervek és az egyetem vezetői 1924-ben Kenézy professzort fáradhatatlan és sikeres munkájának elismeréseként az Egyetem díszdoktorává avatták a Kollégium dísztermében.
Idézetek az ünnepélyes eseményen elhangzott beszédekből:
Orsós Ferenc rektor: „Hogy e hatalmas alkotás a súlyos csapásoktól látogatott nemzetünk jelen szomorú korszakában megvalósulhatott, ezt nagyrészt Kenézy Gyulának köszönhetjük”.
Belák Sándor dékán: „És amikor íme, meghajolunk parancsoló, alkotó egyéniséged előtt, üdvözlünk… és azt kívánjuk, hogy Te alkossál továbbra is. Alkossál karöltve fennkölt társaiddal, akiknek baráti kezét szorítva megalkottátok azt, aminek már ma is Európa csodájára jár”.

A Szülészeti Klinika épületében 1927 szeptemberében kezdődhetett meg a gyógyító, oktató és tudományos munka. A klinikával szemben a professzori lakás, a Kenézy villa néhány hónappal korábban készült el. A Debreczen c. újságban a következőket olvashatjuk: „Ahogy elhagyja a látogató a klinikát, szemben találja magát Kenézy professzor új lakásával. A sors kegyes volt a tudós professzorhoz, akinek megadatott az, hogy évtizedek fáradalmának, harcának gyümölcsét, évtizedek álmainak álmát kőbe faragva láthatja – a nap minden órájában: a debreceni egyetem szülészeti klinikáját”. Sajnos, a sors nem kegyes, hanem nagyon is kegyetlen volt Kenézy professzorhoz, szomorú és tragikus évek következtek.

Fotó
Szülészeti klinika alkalmazottaival

Súlyos betegség, gégerák támadta meg, ami rövid idő alatt úgy elhatalmasodott, hogy tracheostomiát kellett végezni. A műtét a Szülészeti Klinika I. műtőjében történt. A professzor felesége a műtő előterében izgatottan és reménykedve várta az operáció sikeres befejezését. Egyik pillanatban a műtőből kilépett valaki és szinte öntudatlanul azt mondta, hogy a professzor úr meghalt. A feleség kétségbeesve hazaszaladt és a lakásukban gyógyszerekkel öngyilkosságot követett el. Már menthetetlen állapotban találták, amikor tudatni akarták vele, hogy a férje nem halt meg, az élesztés sikerrel járt.
A professzor az egyre súlyosbodó betegsége miatt nyugdíjba kényszerült és kiköltözött a villából a Poroszlay úti kis házukba.
Árvay Sándor kezdő orvos, a későbbi professzor 1930. őszén meglátogatta a professzort, és a látogatásról a következőket írta: „Ott ült szegény Kenézy professzor szép kis kertjében, karosszékében, s mellette feküdt szép magyar komondor kutyája. Életemben akkor láttam először elérzékenyülve, amikor kezét kutyája fejére tette, s tőlem búcsút véve alig hallható hangon suttogta könnyekkel a szemében: látod, a Bodri megmaradt nekem, ő mellettem van s ő nem is fog elhagyni soha”. – „Így élte szörnyű csapások súlya alatt életének utolsó esztendejét, így halt meg magányosan, mindenkijét elveszítve, mindenkitől elhagyatottan az az ember, aki egész életét másoknak szentelte”.
1931. november 26-án halt meg.
Előbb az ősi Kollégium dísztermében ravatalozták fel. Az egyetem nevében Neuber Ede rektor mondott búcsúbeszédet. „Mély szomorúsággal szíveinkben álljuk körül ezt a koporsót…”, „Aranybetűkkel írtad be nevedet Debrecen város történetébe…”, Az orvosi fakultás nevében Dr. Bodnár János dékán búcsúzott: „…Íme megvalósult szép terved és most gyönyörködhettél volna benne. Ravatalodat könnyező szemekkel álljuk körül…”
A következő napon a Nagytemplom előcsarnokában ravatalozták fel, majd ezrek és ezrek kísérték a Szent Anna utcai temető felé. A sírnál, a koporsó mellett Kovács Ferenc professzor, a tanszéki utód búcsúzott. „A Te jótékony munkád gyümölcsét élvezzük most…ígéretet teszek, hogy az az intézet, amelyet átvettem, emlékedet híven őrzi”. Dr. Belák Sándor egyetemi tanár az Országos Orvosszövetség, Dr. Probstner Arthur a volt tanítványok nevében búcsúzott.
Joggal merül fel a kérdés, hogy kap-e kellő megbecsülést az utókortól és hogyan él Kenézy professzor emléke.

A Debreceni Orvosegyesület 1934-ben Kenézy emlékülést rendezett, ahol Probstner Arthur magántanár tartott emlékbeszédet.

A Debreceni Egyetem megalapításának 40. évfordulóján Kenézy Gyula emlékülést rendeztek a Szülészeti Klinika tantermében. Az ünnepi beszédet Árvay Sándor professzor, a Szülészeti Klinika igazgatója tartotta.

A professzori villában orvosi könyvtárt alakítottak ki, amit Kenézy Gyuláról neveztek el.

Az utóbbi időben a professzori villában orvostörténeti múzeumot és professzori klubot hoztak létre.

Fotó
Kenézy villa

A Szülészeti Klinikán 1987. november 13-án, a Debreceni Tudományegyetem megalapításának 75. és a Szülészeti Klinika felavatásának 60. évfordulóján ünnepélyes megemlékezést rendeztek. Az ünnepség résztvevői elhatározták, hogy Kenézy professzor tiszteletére emléktáblát készíttetnek, amit a klinika épületében helyeznek el. Az emléktábla költségeit a klinika akkori és korábbi dolgozói magukra vállalták. – Az emléktáblát Hondromatidisz Rigasz szobrászművész alkotását 1988-ban a klinika igazgatója avatta fel. – Az alkalomra emlékérem is készült.

A Hajdú-Bihar megyei kórházat ünnepi ülés keretében Kenézy Gyuláról nevezték el 1987. november 4-én

A Szülészeti Klinika könyvtárában látható Pálfy József 1914-ben, még a Bábaképezdében készített nagyméretű festménye: Kenézy operál.

A klinika igazgatói szobájában Semmelweis és Kézmárszky képe mellett látható Kenézy portréja.

Hajdúszoboszlón utcát neveztek el róla.

Hajdúszoboszlón előbb időszaki, majd közel 30 éve állandó kiállítás emlékeztet a Bocskai Múzeumban Kenézy munkásságára.

Tisztelettel adózunk emlékének.

Fotó

Dr. Lampé László: A debreceni orvosképzés nagy alakjai: Dr. Kenézy Gyula (szemelvények)

Az anyagokat gyűjtötte és szerkesztette Erdeiné Törőcsik Katalin.

vissza a programhoz

Dr. Kenézy Gyula érdemei Debrecen város építészeti örökségében: Kováts Ákos, városi főépítész

Kedves Barátaim!

Azt hiszem, mondhatom így, mert ahogy szétnéztem az egybegyűltek között, nagyon sok ismerősöm és barátom eljött erre az ünnepségre. Meg kell, hogy mondjam, meglepett a felkérés, mert egy építésznek egy orvosról előadást tartani nagyon szokatlan dolog, főleg úgy, hogy az a helyzet, hogy fogalmam sem volt arról, hogy Kenézy Gyulának milyen szerepe volt a debreceni közéletben és milyen szerepe volt a debreceni klinikának az építésében.

Eddig az építészekkel kapcsolatban mindig egy-egy elkészült épületről beszéltek, a háttérről nagyon ritkán. Itt is ebben a korban a vezető építészt ismerjük Korb Flórist, a város főépítészének neve pedig Borsos József, akiket emlegetünk a klinika telep építésével kapcsolatban.

És ahogy kiderül, az építésznek mindig akkor van munkája, ha valaki számára megszervezi. Ez a mai világban is így lenne, de mivel ma ezt nem sikerült gyakorolni ezeknek az építészeknek éppen ezért sajnos most nincs munkájuk. Azon túl, hogy válság van, nem is biztos, hogy vannak, most olyan menedzserek, - mert, mint mondhatjuk Kenézy Gyula komoly, erőteljes menedzser volt, ezt ma így hívnánk - aki elérte azt, hogy Debrecenben egy új város szülessen, nemcsak a klinika telepen, az egész egyetemen.

Az új várost úgy kell érteni, hogy ennek az egyetemnek a mai költségvetése egy kicsivel magasabb volt, mint Debrecen város költségvetése. Amikor én Debrecenről beszélek bárhol is, akkor mindig meg kell említeni az egyetemnek a szerepét a város életében, mert gyakorlatilag két város szimbiózisáról van szó.

Mint kiderült az előadásból, ahogy Lampé professzor úr is elmondta, ha nem is polihisztor volt Kenézy, de olyan széles látókörű ember volt, akinek kiterjedt mindenre a figyelme és többek között ő állította össze az egyetem építésének szakmai programját és rettentő kemény eszközökkel harcolta ki azt, hogy ez az egyetem ide kerüljön. Korábban ezt már a kollégium kezdeményezésében többen mondták, hogy Debrecenben kellene egyetem, de nem volt olyan ember a városban, aki ezt végig tudta volna vinni. Amellett, hogy széles látókörű ember volt, volt annyira intelligens is, hogy nem szólt bele az építészetbe, azt ráhagyta a szakemberekre, konkrétan a tervezőre Korb Flórisra, ill. a város főépítészére. Nem akarta meghatározni az egyetem építészeti stílusát, de azt engedte, hogy menjen minden úgy, ahogy a szakemberek javasolják. Egy dologba szólt bele, hogy milyen legyen valójában az építési program, milyen épületek kerüljenek bele, milyen kar legyen, hány kar legyen és ezt próbálta végig menedzselni. Mint láttuk elég kemény szövegeket írt a minisztériumok vagy a kormány felé annak érdekében, hogy ezt a célját elérje.

Nagyon jó dolog volt végignézni ezt az élettörténetet, mert eddig nem tudatosult az bennünk, hogy Kenézy milyen nagyhatalmú ember volt a maga korában. Én azt szeretném, ha a mi korunkban is lennének olyan típusú emberek, akik végig menedzselik a város fejlődését, ill. az építészeknek is adnak munkát.

Természetesen azért azt látni kell, hogy az egyetem a mai napig fejlődik. Volt egy időszak, ezelőtt 20-30 évvel, vagy talán régebben, amikor központi utasításra az épületeket erőteljesen megrongálták, eredeti konstrukcióját, a tetejét, a homlokzatát átépítették. Szerencsére ez a folyamat azóta leállt és az épületek nagy részét elég jelentős összegekből sikerült visszaállítani, ill. ma is tart ez a visszaállítási folyamat.

Valamint egy elég vitára adó építészeti felfogás dívik mostanában, mégpedig az, hogy az egyetemi épületek, az egyetemi telep bővítése a mai kornak megfelelő építészeti színvonalon és építészeti stílusban kell csinálni, ami egyfajta építészeti felfogást is jelent manapság és nemcsak manapság, hanem mindig. Gondoljuk el, hogy korábban egy román kori templomban minden további gond nélkül beépítettek gótikus elemeket, amikor ezt megbüntették akkor utána minden további nélkül folytatták.

Jelen pillanatban is ez így zajlik, ez nem probléma, tehát ezt úgy kell tekinteni, mint természetes fejlődés része, hiszen téglából építeni teljesen más, mint betonból. Úgyhogy, mikor azt látják, hogy a klinikatelep fejlődik és nem abban a stílusban fejlődik, mint amit annak idején Kenézyék valósítottak meg, akkor azt kérem, tekintsék egy olyan szemmel, hogy mindig a legmodernebb és legkorszerűbb technológiákat kell alkalmazni.

vissza a programhoz

Dr. Kenézy Gyula történeti környezete: Erdeiné Törőcsik Katalin, könyvtárvezető

Fotó
Erdeiné Törőcsik Katalin

Ha az előttünk élt generációk élethosszát visszaszámoljuk, rájövünk, hogy az az időszak, amelyben Kenézy professzor élt, nem is volt olyan régen, családiasan fogalmazva, akár a dédnagyapánk, vagy üknagyapánk is lehetett volna. Közelítsük meg ezt a közel 72 évet úgy, hogy idézzük meg a professzor úr tágabb és szűkebb környezetét, kortársait, a kor szellemét, vívmányait, hogy minél közelebb érezzük magunkhoz e nagyszerű személyiséget, akinek elhivatottsága ma is hatással van városunk életére.

Nehéz körülmények között élt Szoboszlón a Kenéz(y) házaspár és két gyermeke Gyula és Lujza. Kenézy Gyula 1860. január 4.-én született. Iskoláit Szoboszlón, Debrecenben és Késmárkon majd Pesten végezte.

A magyarság az osztrák elnyomás alatt próbálta megtalálni önmagát, köztük városunk polgárai is. Debrecen sajátos fizikai és szellemi elszigeteltségét nem befolyásolta idegen - olasz, osztrák - hatás, ellentétben a többi magyar várossal, így külső segítségre sem számíthatott. 1599-ben egy összeírás szerint a lakosság 1260 szín tiszta magyar porta volt, akik zárt közösségükben saját törvényeik szerint éltek. A reformáció meghonosodása 1536-ban még szigorúbb, még egyedibb életmóddá formálta, az ún. cívis mentalitást. A történelem folyamán a gyakori megpróbáltatásokat, sarcokat talán e nélkül az összetartó szemlélet nélkül megoldani sem lehetett volna. Nehezen engedtek maguk közé idegeneket, az évek folyamán, csak lassan nőtt a város lakosainak száma.

A nehéz körülmények ellenére a szabadságharc után lassan, de megindult a fejlődés országszerte. Az iparosodás eddig ismeretlen fejlődést hozott. Egymás után alakultak a gyárak, üzemek lehetőséget teremtve egy új élethez Debrecen városában is. Következmény volt az egészségügyi és szociális ellátás fejlesztése is.

Ilyen körülmények között került 1885-ben a frissen végzett orvos Kenézy Gyula Debrecenbe, magával hozva a pesti szülészeti és nőgyógyászati klinikán Kézmárszky Tivadar professzornál tanultakat, valamint a bábaképezde létrehozásának szükségességét, a nővéroktatás eszméjét is. Hamarosan kézzelfogható eredményei lettek elgondolásainak. 1896-ban átadták a Bábaképezdét a Péterfia u. 76 sz. alatt, melynek igazgató tanárává nevezték ki.

Közben dolgozott körzeti orvosként, feladatai között a szegények és cselédek, azok családjaik ingyenes ellátása és gyógykezelése, de a piac felügyelete is. A városi vezetőkkel együtt sokat tette, a járványok, ivóvíz, csatornázás problémájának felismerésével és megoldásával a város közegészségügyéért. 1893 májusában megkezdte működését a Városi Közkórház, melynek szülészeti-nőgyógyászati osztályán dolgozott Kenézy doktor is.

Fotó

Szívügye volt a szegény és árva gyermekek egészségügyi ellátása, ügyeinek intézése. Mivel ezt az állam is fontosnak tartotta, 1903-ban megépül az Állami Gyermekmenhely élére három évre Kenézy doktort nevezték ki.

Szerteágazó munkája mellett gondolatai és tettei a városban létesítendő egyetem körül jártak. Kitartóan ostromolta a kormányt a városban építendő egyetem létesítésének fontosságáról, ami végül mégis meghallgatásra és elfogadásra talált. 1906-tól kinevezett udvari tanácsosként képviselte az egyetem építésének ügyét. A leendő egyetemen az orvosi fakultás létrehozását azonban a nagy költségek miatt az állam előbb nem támogatta. Határozott és erős kiállásával, a református egyház, valamint a város vezetésének támogatásával oda hatottak, hogy az orvosi kar felállatásra is lehetőség nyílt. 1912-ben az országgyűlés törvénybe iktatta az egyetem építését Debrecenben és Pozsonyban. Azon év júniusában elkezdődtek az előkészítői, tervezői munkálatok, melynek - ma úgy mondanánk -menedzseri feladatait Kenézy Gyula látta el, így teendőit mérsékelnie kellet. A Város c. lap e-képpen számol be polgármesteri jelentésében az 1913. évről: „… Kenézy Gyula dr. igazgatói tisztétől megvált sokoldalú elfoglaltsága miatt… két éven át vezette nagy tudásával, lankadatlan szorgalmával a Városi Kórházat minden fizetés nélkül …”

Bár az első világháború beleszólt az épülő egyetem munkálataiba, a nehézségek ellenére folyt az építkezés, előbb a teológia, jogi- és bölcsészettudományi kar nyílt meg. Közben 1915-ben Kenézyt kinevezték a az építkezés miniszteri biztosává, majd a Debreceni Egyetem első egyetemi nyilvános rendes tanárává. 1918-ban megalakult az orvosi kar, de az első tanévet 1921-ben tudták elkezdeni. Közben a klinikai egységek a DEMKE épületében ill. a város különböző területein lévő épületekben működtek, majd 1923-27 között fokozatosan kerültek átadásra. Közöttük a szülészet és nőgyógyászat is, mellyel szemben megépült a professzori villa.

Tovább nőtt az eddig is iskolavárosként emlegetett Debrecen hírneve. Kenézy professzor nemcsak a jelennek, inkább a jövőnek szánta ezt a hatalmas komplexumot. Ha ő nem szorgalmazza, vajon ma egyetem város lenne Debrecen? El kell ismernünk Kenézy professzor nagyságát a városunk életében. Mind tárgyi, mind írásos bizonyítékok alapján fedezhetjük fel sokoldalúságát, minden probléma és minden rászoruló iránti érzékeny érdeklődését és önzetlen segítségét. Nagyszabású tervei és azok megvalósítása mellett a közösségnek, a városnak élt. Törekvéseihez lehetőséget kínáltak az akkor éppen kibontakozóban lévő egyesületek, egyletek, ahol csak lehetett, részt vett a közösség nevelésében, ismeretterjesztő előadásokkal, felolvasásokkal, tanfolyamokkal az egészségügyről, a gyermeknevelésről, a környezetről, a kertészkedésről stb. Sőt mulatságok szervezését is szorgalmazta nemcsak a város hanem a környék lakosainak is. Még arra is gondolt, hogy „az idegenből hozzánk szakadt hallgató is érezze a családi tűzhely melegét”. De a szellemi nevelése mellett a testi nevelést is szorgalmazta. Tagja, majd elnöke volt Tornaegyletnek. Környezetében, a városban sorra alakultak a sportolási lehetőségek. Érdekességként megemlítjük, hogy az első akadémiai labdarúgó csapatnak tagja volt Ady Endre is.

Az ipari munkások számára alakított Közhasznú Munkáskertek Egyesület elnöke volt. Az egyesület nemcsak előadásokkal, hanem kertek alacsony összegért történő bérbeadásával, körbekerítésével, kút ásásával, majd piaci lehetőségek teremtésével stb. segítette a kis kerti művelés elterjesztését. Nehezen fogadta a város lakossága ezt a kezdeményezést, de az ötlet 1910-ben egy Brüsszelben tartott konferencián nagy sikert aratott. Hazajőve beszámoltak a sikerről így a cívis városban ez az újdonság is elfogadásra talált.

Debrecen malomipara igen fejlett volt. A város kivitelének jelentős részét a liszt és szemes gabona adta. Kenézy Gyula tiszteletbeli elnöke volt az 1747-ben alapított István gőzmalom társaságnak és az Erzsébet malom Rt.-nek.

Kenézy Gyula az egyetemi tanácsban javasolta a beteg egyetemisták ingyenes gyógykezelését, ápolását és kedvezményes gyógyszer ellátását. Igyekezete, ha nehezen is, de eredménnyel járt.

A Patronázs egyesület országos szervezetének helyi elnökeként, a fiatalkori bűnözés megelőzését volt hivatott végezni.

Nemcsak a Vöröskereszt munkálataiban vett részt, de az orvos-gyógyszerész egylet örökös tagjaként is munkálkodott. Akkoriban a városban 19 gyógyszertár működött.

A művelődés, mondhatni minden területe nagyon közel állt Kenézy professzorhoz. Bár köztudott, hogy a város irodalmi, zenei, színházi élete a reformáció szigora miatt nehezen indult a városban. Korábban tanácsi rendelkezések egész sora tiltotta a zenélést, verselést, színjátszást, sőt a pipázást. Sokáig csak Tinódi Lantos Sebestyén (1538) volt az egyetlen, majd legközelebb az 1790-es évektől Csokonai és Fazekes Mihály alkotó tevékenysége adott lendületet az irodalom terjedésének. Ennek eredményességét a kollégium által nevelt híressé vált diákok sokaságával bizonyíthatjuk. Ebből az időszakból a neves irodalmárokat fel sem győzzük sorolni Ady, Móricz, Oláh Gábor, Babits, Tóth Árpád, Gulyás Pál, (Gáborjáni) Szabó Lőrinc stb. Az irodalmi életben a konzervatív és haladó törekvések keveredtek. A konzervatív vonalat a Csokonai kör képviselte a literátusok társasága, melynek Kenézy professzor haláláig tagja volt. A haladó irányzatot az 1920-ban alakult Ady társaság a literátorok jelentették.

Városunk nagyra becsült írónője, Szabó Magda személyes élményét osztja meg velünk és őrzi meg emlékét a Régimódi történet című könyvében: Szabó Elek és Jabloncay Lenke leányát segítette a világra Kenézy doktor 1917-ben.

Fotó

Szerette és ő maga is művelte a zenét. Több hangszeren játszott, sőt saját maga készített hegedűt vagy zongorát is felújított. Pártoló tagja volt a Zenedének és MÁV Filharmonikusok zenekarának. Érdekes volt ez azért is, mert csupán az egyházi zene oktatása és éneklése volt szabad nem is sok évvel azelőttig. Maróti György kollégiumi tanár - nagy ellenállásokba ütköző újítása - a több szólamú kórus és általa létrehozott kántus indította el a zenei életet a cívis városban.

Kenézy Gyula a város közgyűlésében többek között a színházi ügyeket is képviselte. 1885-ben épült a - vidéki színházak közül a legnagyobb – a debreceni Városi Színház, 1915-ben vette fel Csokonai Színház nevet. Kamara színháza, az akkori Aranybika udvarán 1917-ben épült Víg, kamara színház. Elsöprő siker volt az 1800-as évek végén elterjedő operett és Strauss zene a színház repertoárján is. 1910-ben a városunkba is ellátogatott Lehár Ferenc, aki a tiszteletére adott estélyen a Luxemburg grófját vezényelte. A pezsgő színházi életbe vissza-vissza tért a debreceni deszkákon felnőtt Kölesy ill. Blaha Lujza (született: Reindl Ludovika), de játszott itt Latabár Kálmán, Honti Hanna, Csortos Gyula és még sok általunk is ismert híres színész.

A szobrászat és a festészet is ebben az időben kezdett kibontakozni. A Műpártoló egyesület egyengette útját a helyi képzőművészeknek. Kenézy professzor nevét is megtaláljuk az egyesület pártoló tagjai között, de a Kossuth szobor bizottságban is benne volt, akiknek munkája nyomán 1913 óta áll a helyén a 7 m. magas, több alakos szoborcsoport.

A debreceni Haladás szabadkőműves páholy főmestereként is működött, s emiatt „radikális” gondolkodásúnak tartották. Az 1910-ben elhangzott előadásának írott anyagában azonban ezeket olvashatjuk nézeteiről: Minden embernek egyenlő jogai vannak az élethez, a boldogsághoz, a munkához. Olyan társadalomra vágyott, amelyből mindenki tehetsége szerint veszi ki részét.

Erre az időszakra esnek még olyan érdekes események a városunkban, mint: 1905-ben az első virágkarnevál. 23 kocsi vonult a fásított Piacz utcán.

1910-ben láttak először embert a levegőben, az első repülőnapon.

1912-ben indult a „villanyszinház”, a mozi, az Apolló, Meteor és a mai nagyerdei csónakázó tó helyén is.

Az első autó is ekkor került a városba, egy négy hengeres láncos Lorrain-Dietrich. Ferenc József küldte keresztfiának az itt élő tiszthelyettes Don Miguelnek. A szép és drága kocsit egy néger sofőr hozta Párizsból, aki aztán a Nagytemplom előtt okozta az első balesetet is. 25 km. sebességgel haladva nekiütközött a főutcán haladó gőzmozdonynak.

A fejlődés vitathatatlan volt, az iparosodás eredményei a gyárak, üzemek, malmok, dohánybeváltó, textil üzemek, téglavető, kefegyár, likőrgyár, ecetgyár, sörgyár, bőrgyár, vas és gépipar, szélmalmok, nyomdászat stb. Ezek aztán szép lassan kiszorították az ősi mesterségeket.

Debrecen város képe Kenézy élete folyamán meglehetősen nagy változásokon ment keresztül.

1860-ban a város még a Bem térig terjedt, városfallal körülvett, zsindelytetős, alacsony kis kertes házakkal.

Fotó

Már akkor is állt a szép régi Kollégium, Nagytemplom, Kis- ill. Csonkatemplom, a Városháza.

Majd a századfordulóra alaposan megváltozott a város képe. Akkor épültek olyan épületek, melyeket azóta is minden nap láthatunk, bár nem eredeti formájában, de átalakítva, felújítva jellegzetes debreceni képet mutatva. Ilynek a Megyeháza (1912), Zenede (1894), és a sok jelentős középület mellett számtalan szép polgári lakás a Piacz utcán, a Német (Széchényi) utcán, a Kádas (Arany János), a Czegléd (Kossuth) utcán stb.

Fotó Fotó

Léteztek épületek, amiket mi ma már nem láthatunk, de Kenézy Gyula még láthatott. Pl. a volt Pályaudvar (1857-1960) előtte a Népkert, az Izraelita templom (1897-1965) a mai Petőfi téren, az Ispotály templom, a Margitfürdő (1880-1962).

Fotó Fotó

Terjedelmünk nem engedi meg, hogy részletesen beszéljünk a kor teljesen személyes tereiről, a bútorokról, a szokásokról stb. vagy az öltözködésről, egy-két gyönyörű koridéző kép mégis kihagyhatatlan.

Fotó Fotó

Ebben a városban, ebben a környezetben élte élete nagy részét az orvos, tudós, szervező, széles látókörű, sokoldalú, segítőkész, minden és mindenki iránt érdeklődő nem mindennapi egyéniség. Ott volt mindenütt ahol segíteni, gyógyítani, beteget ellátni kellet, legyen az születés, gyermekkor, felnőttkor vagy időskor. Kitartása és szívóssága az általa képviselt ügyben nem ismert határokat.

Utolsó éveiben a Professzor gégerákkal bajlódott. Egyik műtétje alkalmával feleségét arról tájékoztatták, hogy férje meghalt. A hír hallatán felesége mérget vett be és az orvosok nagy erőfeszítése ellenére meghalt. A Professzor felépült, de betegsége miatt nem sokáig tudta élvezni hatalmas munkája gyümölcsét. 1930-ban nyugalomba vonult, magányosan töltve napjait, 1931. november 26.-án távozott el.

A Szent Anna utcai temetőkápolnában helyezték el, majd 1962-ben került a Köztemető jelenlegi sírboltjába.

Emlékét megőrizzük.

vissza a programhoz